Tények

Oroszország agressziót hajtott végre, miáltal, erejét kihasználva megtámadta Ukrajnát, területeket akar elcsatolni tőle. Európa és a világ számos országa, részben szolidaritási alapon, különböző módon és mértékben segítséget nyújt Ukrajnának és ebben Hazánk is tevőlegesen kiveszi részét. Az Európai Unió kollektíven is segíti az agresszorral szembeni harcot, részint jelentős anyagi forrásokkal, részint harci (védelmi ?) eszközökkel. Ez utóbbi tekintetben Magyarország nem kíván partnere lenni a Szövetségnek és e mellett több kérdésben (illegális migráció, "gender" propaganda) is véleménykülönbsége van az ezt támogató nézetekkel.       

Az Európai Unió több esetben is jelentős anyagi forrásokat tart vissza a Hazánknak járó pénzügyi támogatásokból különböző indokok alapján. Hazánk a napokban kapott értesítést arról, hogy az Európai Bíróság súlyos pénzbüntetést rótt ki rá, bizonyos "kötelezettségek megszegéséért". E tekintetekben tanult, jogot végzett szakembereknek kell állást foglalnia, hogy Magyarország érdekei ne sérüljenek indokolatlanul és aránytalanul, illetve, hogy a Kormánynak, milyen eszközöket kell alkalmaznia, e konkrét büntetések anyagi és erkölcsi kompenzálására.

Büntiben

Vélemény

Az Európai Uniónak, bár nyilvánvalóan lehetnek érdekei, de látszólag nincs önálló politikája, ebből eredően - legalábbis rendszerelméleti megközelítésben - stratégiai célkitűzései sem lehetnek. Taktikai megfontolásai  bizonyára vannak (legalábbis ezek az intézkedéseiben észlelhetők), de azok kimerülnek a tagországok terelgetésében az együttes -  a Parlament, a Bizottság (és a Tanács ?) közös akarata által megtestesített - érdekazonosság megteremtése céljából. Ebből a "közös érdekből" lóghat ki Magyarország, s vélhetően - a tapasztalatok alapján - főként ennek tudhatók be a fent említett büntetések is.

Magyarra lefordítva: egyes mértékadó vélemények szerint, az Európai Unió, erejével visszaélve pénzügyi és verbális agressziót követ el Magyarország Kormánya és az általa képviselt népe ellen, melyben a "fősodratú média" (mint közvetítő/erősítő közeg) is hathatósan közreműködik. Kérdésként merül fel, hogy - legalább szolidaritási alapon -  Magyarországot ki támogatja, kitől remélhetünk segítséget "harcunkban". E költői kérdésre nyilvánvaló válasz: csak magunkban bízhatunk (amint az 1956-ban, a szabadságunkért vívott forradalmunk során is bebizonyosodott).